Mikor ezeket a sorokat irom, 30 éves az amatőrcsillagász múltam.
1973. jan. 31-én állította ki Gyurka bácsi (Dr. Kulin György) a Csillagászat Baráti Köre tagsági igazol­ványomat. Az első időszakban inkább az ismeret­terjesztés, szakköri élet, iskolai előadások jelentették számomra a csilla­gászatot. Természe­tesen az akkoriban fellelhető szak­könyvekből, kiad­ványokból szerzett ismereteim alapján. Közben két kisebb távcsövem is készült: egy 100/400-as, és egy 100/800-as Newton. Urániás tükrökkel, egyszerű "műszaki megol­dásokkal" készültek, de sok élményt adtak.

A 70-es évek közepén kerültem kapcsolatba Szentmártoni Bélával, s rajta keresztül az Albireo című kiadvánnyal. Első bátortalan észle­léseimet is az Albireo különféle rovataihoz küldtem (mély-ég, kettősök, Hold). Akkori munka­helyem (amely szak­körünknek is hátteret biztosított) lehetővé tette, hogy a "mozgalmat" más módon is támogassuk. Így az Orosházi Üveg­gyárban sok távcsőtükör alap­anyagot (korong) öntöttünk társadalmi munkában. Bár nem voltak ezek vetély­társai az optikai gyárak termékeinek, de bizto­sították, hogy nagyon olcsó áron juthas­sanak hozzá a hazai amatőrök az urániás tükrökhöz, távcsövekhez. Másrészt az Üveggyár házi­nyomdája sok kiadvány sokszo­rosítását, után­nyomását elvégezte. Főleg Albireo mellék­letek, észlelési útmutatók, cikk­gyűjte­mények készültek párszázas példány­számokban (ingyen) ily módon. Akkoriban Gádoroson laktam. Nősülés után költöz­tünk Oros­házára. Feleségem - Tóth Ágnes -, akivel a szakkörben ismer­kedtünk össze, azóta is stabil családi hátteret biztosít csilla­gászati tényke­déseimhez. Időben kicsit ugorva, itt említeném meg, hogy gyerme­keink (Emese és Balázs) szintén érdek­lődnek a csilla­gászat iránt, sőt jelen honlap kiala­kításában Balázs fiam is segített.

Következő - említésre érdemes - időszakom a meteor­észlelés jegyében telt. Akkor már a Meteor hasonló rovatához küldtem be észle­léseimet. A '80-as évek első felében előbb csak vizuálísan, térképre rajzolva, majd foto­grafikus módszerrel is észleltem meteorokat. Mintegy 2600 meteort "rajzoltam", és kb. 100 meteornak a nyomát fényképen is sikerült rögzítenem. Több gépet használva, különféle segéd­eszközökkel (forgó-szektor, objektív­fűtés) dolgoztam, főleg a Perseida rajra koncentrálva.

200/1500-as Dobson távcső
1987-ben költöztünk Ludányhalásziba. Néhány évig "pihent" az amatőr­csilla­gászat, más tevékeny­ségek kötötték le a szabad­időmet. A 90-es években volt a nagy "vissza­térésem", bár közben is figyelemmel kisértem a hazai amatőr­életet. Elkészült a 80/500-as refraktorom, amit G 10-es mechanikán hasz­náltam, később egy 200/1500-as Dobson távcső is segített égi kalan­dozása­imban. A vissza­térő idősza­komban először a Hyakutake, majd a Hale-Bopp üstökös volt az aktuális látványosság. Ez utóbbiról sok fényképet is készítettem, kézi veze­téssel. De ekkor már "felgyor­sultak körülöttem az események".

A következő jelentős időszak, amikor a 80/500 helyett egy 100/600-as APO refraktor került a G 10-es mecha­nikára, óragéppel, kétten­gelyes elektromos vezér­léssel. Ekkor kezdtem el ismerkedni a CCD-s technikával is, azóta is használom az Amakam kamerát. Első felvéte­leimet 1998 nyarán készítettem, azóta is készülnek felvételek kettősökről, mély-ég objek­tumokról, Holdról, bolygókról. Közben elkészült a "főműszerem", a 355/2100-as Newton távcső. Az első években Dobson szere­lésben "mélyítettem" vele az eget. Első "újkori" kettős­észle­léseimet 1998 utolsó napjaiban kezdtem meg, főleg a 35-ös távcsővel. Ezek vizuális észle­lések voltak. Néhány év alatt több mint 2500 kettőst néztem meg.

1999 elejétől vezetem a Meteor mély-ég rovatát, amely akkor már 15 éves múlttal büszkél­kedhetett. Ez az év más szempontból is emlékezetes számomra: független felfedezője lettem az SN 1999by szuper­nóvának. A felfedezés a 100/600-as refrak­torral, Amakam CCD-vel történt. A szupernóva az NGC 2841 (UMa) galaxisban robbant fel.

A 355/2100-as reflektor
2000 őszén a 35-ös távcső felkerült egy G 40-es mechanikára, így a CCD kamerát már a főtáv­csövemmel használom. A következő év elején kettősökről is készítettem felvéte­leket; kíváncsi voltam, hogy ez az össze­állítás mennyire alkalmas a feladatra. Különböző mértékű fókusz­nyújtással - főleg az 5"-nél tágabb kettősök mérésére - erre alkal­masnak bizonyult. Külön­féle programok készítésével, az eredmények ellen­őrzésével Vaskúti György segíti ezirányú tényke­désemet. A 2001-es évben végzett méréseimet Ladányi Tamás segítségével a Webb Society kettős­csillag szak­csoportja leközölte, így ezek 2002-ben bekerültek a WDS katalógusba. Az általam kimért, de addig még jelöletlen kompo­nensek is a WDS-be kerültek BKO betűjel­zéssel (névkóddal). Jelenleg a 2002-es méréseim publi­kálásán dolgozunk Ladányi Tamással és Vaskúti Györggyel az utolsó símításokat végezve a tavalyinál is terje­delmesebb anyagon.

Akit részletesebben érdekel a kettőscsillagok Berkó Ernő által alkalmazott CCD-s mérési módszere, olvassa el ezt a cikket!


Ludányhalászi, 2003. január 31.