Ritkán észlelt kettősök nyomában IV.

A cikk írása idején még javában tombol a nyár, de mire a lap az olvasók kezébe kerül, a kissé tovább fennmaradó esti észlelők már szemezhetnek a Fiastyúk aszte­rizmussal; amikor késő este először meglátom, mindig azt gondolom magamban: itt az ősz...! Azonban mi maradjunk még a kedvesebb nyári csillagképeknél, melyek közül ötletszerűen most a Rókát választottam. Mivel deklinációja 20oés 30o közé esik, a korai sötétedést is figyelembe véve akár év végéig követhetjük, ha nyugat-északnyugat felé jó a kilátásunk. Előbb azonban emlékezzünk szülőaty­jára, Johannes Hevelius (1611-1687) német (lengyel) csilla­gászra! 1641-ben építette obszer­vatóriumát Danzigban, amelynek méltán híres (vagy inkább hírhedt?) műszere a 45 méter(!) gyuj­tótávol­ságú refraktor volt. Kora elvárásának megfelelően a megfi­gyelések mellett azok dokumen­tálásával, a Hold, bolygók és csillagok feltérképezésével is foglal­kozott, ezen kívül több csillagkép neve is tőle származik. Többek között a Hattyú déli területén megalkotta a "Vulpecula cum ansere" csillagképet, aminek elnevezése nem csekély fantáziára vall. Az IAU (Nemzetközi Csilla­gászati Únió) a század eleji égbolt­rendezésnéla csillagképet szente­sítette - lúd (ansere) nélkül.

A jelen­téktelennek mondható, viszonylag kis területű csillagkép mindenki által ismert szép objektuma az M27, a Dumbbell-köd. Tőle északkeletre 10' távolságban két katalo­gizált kettős­csillagot találunk. Egyikük az A 169, felfede­zőjéhez méltó pár: "300x: a fehér, alig eltérő, PA 190-es, nagyon szoros kettős szépen bomlik. Egy laza, egyenlő párhoz közel K-re." Az észlelést Berkó Ernő az elmúlt évben, augusztus 22-én végezte Ludány­halásziban egy hidegfront után, amikor a légköri nyugodtságnak köszön­hetően a fenti nagyítással olyan pontszerű volt a leképezés, hogy nagyobb nagyítást felesleges lett volna alkalmazni; megítélése szerint 35,5 cm apertúrájú reflektora telje­sítményének maximumát nyújtotta. Így érthető, hogy a rövidebb nyári éjszakán a négy órás észlelés alatt főképpen a fentihez hasonló nagyon szoros kettősöket keresett fel. Így például a HO 580-at is, amely kissé eltérő, nagyon szoros csillag­pár, és vékony réssel bomlott. Mindkettő narancs­sárga, PA 280. Főcsillaga az NS Vul félsza­bályos változó, foto­grafi­kusan 0,5m amplitudóval. M5 színkép­osztályával az észlelt szín össz­hangban van, bár a társ A1 típusúnak ismert.

Az A 169-nél említett közeli kettős egy hónappal korábban került észle­lésre, hasonló nyugodt­ságú, de közepes átlát­szóságú égen. A ROE 10 névre hallgató standard pár csinosnak mondott, fehér és sárga színű, alig eltérő fényességű; becsült pozíci­ószöge 240o. 66x-os nagyítás is jól mutatta. Nem így E.D.Roe 147-es számú objektumát, amely "halvány és nagyon szoros, fehér pár. PA 180. Nehéz, de jól elkülönülnek a csillagai." Paul Baize francia csillagász (1901-1995) hosszú élete során sokszáz binary pálya­elemeit számította ki, éppen ezért a kettős­csilla­gászatban végzett munkás­ságának jelen­tőségét nem csökkenti, hogy a WDS-ben mindössze 13 rendszert találunk a neve alatt; emlékezetem szerint a Meteor rovatában sem szerepelt még. Egyikük a BAZ 13 jelzésű kettős: nagyon halvány, szoros, PA 80-as pár. Nehéz a gyenge átlát­szóságú és holdfényes égen, de szépen elválnak a tagjai 300-szorossal.

Amatőrtársunk egyedülálló észlelési telje­sítményét magyarázza, hogy egy másik alkalommal két zivatar közötti jó órányi derültséget sem hagyott kihasz­nálatlanul. Szorgalma elnyerte jutalmát: ilyen körül­mények között meglepő, erős8-as seeinget és jó átlát­szóságot tapasztalt. A MLB 664-et például a 420-szoros nagyítás jól bontotta. A sárga és kék színű kompo­nensek a jelzettnél halványabbak, de ami érdekesebb, hogy - a kata­lógus­adatokkal szemben - nagyon eltérő fényes­ségűnek mutatkoztak! Amióta amatőr­csilla­gásznak mondhatom magam, külön­böző fórumokon rend­szeresen felvetődik az amatőr észlelések értelmének kérdése - igazi válasszal még nem találkoztam. Az talán nem szorul indoklásra, ha valaki szép, fényes, esetleg műszerének bontás­határán levő kettős­csillagokat figyel meg, de sziszte­matikusan nekiállni a 85000 bejegyzést tartalmazó WDS kettős­kata­lógusnak már egész más kérdés! Magam részéről a fentebb leírt eset - a kata­lógus­adattól való jelentős eltérés felfedezése - lehetne az egyik tényleges "haszon", de az nyilván nem várható, hogy a jelen leírás hatására akárcsak egy profi távcső is ráirányuljon az MLB 664-re... A látottak realitása már csak azért is valószínű, mert az objektumról mindössze egy "profi" észlelés történt 1930-ban. Ugyanezen estén a HO 136is érdekes jelenséget produkált: "300x: sárga-fehér, PA 0 irányú, nagyon eltérő, szoros pár. Nehéz. A társ nagyobb nagyításnál már nem látszott." A másik Milburn-kettős, a 659. esetében amatőr eszközökkel természe­tesen nem igazolható, hogy a kompo­nensek szög­távolsága csökken vagy sem. "300x: Egyenlő, szoros kettős. PA 100/280, mindkét csillag fehér. Szépen bomlik, bár közben az ég befel­hősödött, és a réseket kell kivárni a pontos észleléshez." Egyébként az eddigi észlelések tapasz­talata szerint Milburn mérési adatai meglehetősen bizony­talanok.

Az elmúlt év júliusának 27. napján végezte Ernő a legnagyobb pusztításta Vulpecula kettősei között. Nézzünk ezek közül is néhányat! A megfi­gyelések 300x-os nagyítással történtek.

A BU 441 standard, nagyon eltérő, PA 60-as kettős. Narancs főcsillag, mellette halvány, tűhegynyi, vörös társ. Ezzel a párral magam is megpróbál­koztam 1983 októberében, de 140-szeres nagyítással, EL-sal is csak sejtettem valami pislákolást a társ megadott pozíciójában.A csillag­képben észlelt kettősök közül egy ismert pályájú binary is akad, az A 1205. Mozgása az amatőrök szempont­jából szeren­csésnek mondható, mivel a kompo­nensek most néhány évtizedig a legnagyobb (0,8") látszó szög­távolságban lesznek egymástól. A pozíciót az ábráról tetszőleges időpontra megálla­pít­hatjuk a 252 éves periódus isme­retében (a pálya­elemeket Heintz számította 1977-ben). A megfi­gyelés szerint "alig eltérô, nagyon szoros, PA 90-es, sárga-vörös pár. Csinosan bomlik. Nem túl nagy kihívás." Egy félig eredményes trió a HO 457: "Az AB alig eltérő, kék-narancs, PA 60-as, könnyed és szép pár. Bár nagyon szoros, elég lazán bomlik. A C-tag nem jön." Befejezésül - hogy a 2-3 oldalas terjedelmet ne lépjem túl - egy Couteau párt választanék; Couteau és Muller közös kettős­csillag felfedező munkássága szerve­zésénél az előbbinek jutott a 16o-52o közötti terület, benne a Vulpecula csillagkép is. 1477. sz. párjáról ezt a feljegyzést készítette Ernő: "PA 110/290. Nagyon szoros, nagyon nehéz pár. Fehér csillagai csak néha különülnek el, inkább megnyúlt-nyolcas a látvány. Sokat kell kivárni a jobb pillanatokra."

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!


2000.08.03. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/9