Ritkán észlelt kettősök nyomában V.

Paul Muller felfedezései

Vannak érdekes véletlenek: a legutóbbi írásom utolsó bekezdésében megem­lítettem Muller és Couteau, az utóbbi idők két legnagyobb francia kettős­csillag felfede­zőjének égfelosz­tását. Néhány napja sajnálatos hír látott napvilágot az IAU Commission 26 legújabb körlevelében: július 9-én, 89 éves korában meghalt Paul Muller. Ebből önként adódott az a gondolat, hogy az eddigi gyakor­lattal - egy terület kettőseiből történő válogatás - szakítva a jelen cikket P. Muller emlékének szenteljük, ami annál is egyszerűbb, mivel Berkó Ernő 37 rendszer 39 párját észlelte az általa felfede­zettek közül, zömmel pozitívan. Ismereteim, illetve rovat­vezetői idősza­kom adatai szerint más magyar amatőr nem észlelt Muller-kettőst; saját megfi­gyeléseim között két negatív eset bizonyult később Muller-párnak.

Paul Muller, mint századunk csillagásza, és a célra igen alkalmas nagy refrak­torokat használva természe­tesen amatőr szempontból igen kemény rend­szereket fedezett fel. A WDS 2000-ben 646 bejegyzés található MLR névkóddal. Közülük 547-nek első mérése 1970 után történt (ekkor kezdték meg az említett munkát Couteauval), és mindössze kettő van, amelynek utólag Muller előtti mérését is megtalálták. A kettősök átlagos szög­távolsága 1,7", fényes­ségtar­tományuk 9m-12m környékén mozog. A vizuális binary kata­lógusban két rendszere szerepel, aminek oka nem az, hogy felfede­zettjei között csak ennyi fizikai rendszer lenne, hanem egy-egy objektumról még oly kevés a mérés, hogy abból pályát számítani nem lehet.

Az észlelések ismertetését most kezdjük a legnagyobb szög­távolságúakkal! A MLR 23 névre hallgató párt nem nehéz megtalálni, mivel főcsillaga fényes, viszont a nagyon halvány társ miatt több mint nehéz eset. Ernő leírása: "300x: PA 230. A fényes, narancs­sárga főcsillag nyugod­tabb pillanatai engedik meglátni - de csak EL-sal - a nagyon halvány társat. Elég távoli, a standard-laza határon. Kemény dió, nagyon eltérőek." A MLR 515 beállítása viszont ezek után nem jelenthet problémát: csupán 1,5 percet kell várni álló távcsővel (ekvato­riális szerelés esetén), és a LM közép­pontjától 6'-cel északra már szemügyre is vehetjük. "210x: PA 110. Vörös főcsillag, de nagyon vörös, és nagyon halvány, már laza, sárga társ. Inkább Espin jellegű, mint Muller ez a kettős." A fentiek szerint saját szemünkkel is igazol­hatjuk a főcsillagok K illetve M színkép­osztályát. Ha elsőre mégsem sikerülne az észlelés, akkor más alkalommal érdemes próbál­kozni, ugyanis a fenti megfi­gyelések is kiemel­kedő égen történtek. Ugyanezen este még egy Muller-pár került távcsővégre, a 649-es. 300x-os nagyítással PA 100-as, fehér-fehér, nagyon szoros, alig eltérő páros. Az A tag ~9,5m-10m, míg a B~10m-10,5m lehet. (A WDS 1996-os kiadása nem ad meg fényes­ségér­tékeket).

A standardnál kissé szoro­sabb kategóriába két trió főpárja sorolható. A MLR 166 észlelése nem okozhat problémát, bár az októberi estéken magassága már kisebb a Polarisénál, és alsó delelése felé tart: 300-szorossal az AB PA 120-as, alig eltérő, alig szoros, sárga és kék csilla­gokból álló pár szépen bontva. A PA 70 felé elhe­lyezkedő fehér színű C komponens a főcsillaggal laza párt alkot. A MLR 104-ről a következő feljegyzés készült: "210x: (AB) Alig eltérő, PA 240-es, sárga csillagok. Szoros, de nem nagyon, könnyű préda. A felhőzet meglepően jó átlát­szóságú réseiben észlelve a halvány C-tagot 15 perc után tudtam meglátni, egy nagyobb résben. Nagyon halvány, laza, PA 45-tel. A főcsillagot követő hasonló csillagnak is van az AC-hez hasonló párja, PA 20 felé. Ezt láttam meg előbb, majdnem félre­vezetett." Az észleltek közül a legészakibb a MLR 373 jelzésű kettős, úgy­hogy egész évben felkereshető - már akinek van észak felé kilátása. 300-szoros nagyítással nem nagyon szoros, fehér-sárga pár, PA 340. Elég nagy hézaggal, jól bomlik, bár csillagai nem igazán fényesek. A megfi­gyelés igazolni látszik a rendszer lassú tágulását. A két profi mérés szerint hasonlóan táguló a 270.sz. kettős, amely azonos nagyítással szoros, de szépen bomlik. Fehér és sárga csillagok eltérő fényességgel, PA 210.

Ezzel elérkeztünk az amatőr szinten nagyon szorosnak nevezett 2"-es határhoz. Kedvcsi­nálóként először nézzük meg a MLR 188-at, bár meg kell jegyezni, hogy észle­lésekor rend­kívül jó ég volt; 5 mm-es okulárral (420x) stabilan lehetett dolgozni, sőt néha még a 4-essel is (525x), bár ennél a kis LM és a Dobson-szerelés együtt már nehéz­kessé tette a használatot. De a lényegre térve: objek­tumunk narancs és kék csillagok csinos párja. Az alig eltérő tagok távolsága a szoros-nagyon szoros határon van, könnyen, jókora réssel bontva látszik, PA 200. Egy másik, hasonló nyugodtságú, de gyengébb átlát­szóságú égen az előbbivel azonos szög­távolságú MLR 371 300-szoros nagyítással jóval bizony­talanabb volt: a fehér főcsillagtól PA 50 felé halvány, elkenődött valami látszott. A sárgás árnyalatú társ szoros, de meglátását inkább a halvány­sága nehe­zítette. Ugyanezen estén a szoro­sabb MLR 233 a Sárkány csillag­képben 420x-ossal szép réssel bontott. A fehér kompo­nensek halványabbak a jelzettnél, és eltérőek.

A jelen cikket fejezzük be egy talán sokak által hihetetlennek tűnő megfi­gyeléssel, ami Ágas­váron történt. Egy este 12 darab 1. sorszámú pár került felke­resésre, köztük a MLR 1. Ez annak a beveze­tőben említett két kettősnek egyike, melynek első mérését nem Muller végezte. Az Ernő által eddig észlelt - és ebből kifolyólag az itt ismertetett - Muller-rendszerek közül ez az egyetlen, ami nem cirkum­poláris; október 15-én 19:30 NyISz-kor delel, a zenit­távolsága 6o körüli. Természe­tesen nem ez a legfontosabb, hanem a kiváló körül­mények (és gyakorlat!) figye­lembe­vétele szükséges ahhoz, hogy elhihessük az alábbiakat: "MLR 1 Cyg, 300x: Nem várt látvány, mivel bontottnak tudom elkönyvelni. PA 220 irányú tojás-körte alak. Sárga szín, kissé eltérő fényes­ségek. Ez sejthető a lefűződő-korongos képből." Megjegy­zendő, hogy a szakzsargon nem csak azt érti a bontás alatt, ha a kompo­nensek között rés látható, hanem azt is, ha a nem szabályos köralakú képből a kettősség egyér­telműen megálla­pítható (Sparrow-határ). További, hasonlóan extrém szorosságú - Muller és más - párok ismertetésével majd máskor borzoljuk a kedélyeket...

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok!


2000.08.18. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2000/10