Ritkán észlelt kettősök nyomában IX.

A jelen sorozat 2000 májusában indult, az adott folytatás megjele­nésekor egy észlelésre kedvező helyzetben levő égterület valamely szempontból érdekesebb kettős­csillagaiból válogatva, így az Orion csillagképre eddig nem kerülhetett sor. Ez a magyar néven Kaszásnak (Vadásznak) nevezett csillag­alakzat a téli égbolt uralkodó - sokak szerint legszebb - konstel­lációja, amit az is bizonyít, hogy tapasz­talatom szerint a Göncölszekér után legismertebb a csilla­gászattól távol álló, de tőle el nem zárkózó emberek körében. Bár a Tejút mellett fekszik, mégis hasonlóan gazdag a különböző szép amatőr objek­tumokban, így kettős­csillagokban is. Sok, kis távcsővel is jól észlelhető, fényes pár, valamint könnyen megtalál­ható Struve-kettős közül válogathat a kezdő és haladó amatőr egyaránt, de mi természe­tesen a címnek megfe­lelően zömmel nem ezeket ismertetjük.

A jelenlegi válogatás legnyugatibb - és második legnehezebb - kettőse a BU 885. Sajnos a '99. március 1-jén végzett észleléskor a légköri viszonyok meglehetősen kedve­zőtlenek voltak, nagyobb nagyítást nem is lehetett alkalmazni. 168x-os PA 10/190 irányban megnyúlt, néha bevágásos képet mutatott a kékesfehér, azonos fényes­ségű párról. A 210-szeres nagyítással sem volt rés a kompo­nensek között, de a pozíci­ószög inkább 20/200-nak látszott. Baillaud az egyenlítő sávjában kutatott kettős­csillagok után; BAL 35 néven érdekes hármas rendszert katalo­gizált. "168x: AB: Eltérő, fehér és narancsszínű csillagokból álló laza pár, PA 290. 210x: AC: még halványabb, szoros társ, 1/4 távolságra a B-vel megegyező irányban, látáshatáron (T=3)". Másik, sokkal nehezebb trió Burnham 1006 sz. rendszere. 66-szoros nagyítás könnyen mutatta a kék-narancs színű alig eltérő, laza A-C párt PA 180 fokos pozíci­ószöggel. A főpár kettőssége 168-szorossal nem látszott, de a C-nek két kísérője igen: PA 140 felé kb. 30"-re halvány sárga csillag, illetve PA 230 felé még halványabb 25" távolságban. A kedve­zőtlen megfi­gyelési körül­mények mellett nehe­zítette a helyzetet, hogy a mérések szerint a főpár szorosodik is. Lassan tágulónak tűnik viszont a J 405 jelű kettős, annak ellenére, hogy a Nizzai Obszer­vatórium SIDONIe adat­bázisában található mérések kissé illúzi­órombolóak. A század eleji felfedezést követő néhány mérés 1"-en belüli; 1925-ben Giacobini 0,88"-nek mérte a szög­távolságot, 3 évvel később Olivier 1,40"-et állapított meg, amely nyilván­való mérési pontat­lanságra mutat. Berkó Ernő 263-szorossal alig eltérő fényességű, sárga, igen szoros párként észlelte 130/310 fokos pozíci­ószöggel. Másfél hónappal korábban került távcsővégre az össze­hason­lítha­tatlanul nehezebb J 36, ami 168-szorossal észlelve nagyon szoros pár, a fényesebb sárga főcsillag mellett néha villant be 110o-nál a halvány társ. Ennél az objek­tumnál a SIDONIe-ben található 18 mérés a kompo­nensek 2,5m-s eltérése ellenére jóval kisebb szórást mutat, sőt talán a pozíci­ószög nagyon lassú csökke­nésének is van realitása.

Kisebb műszerrel rendelkezők számára is ajánlható a D 8 jelzésű Dembowski-többes­rendszer, melynek megfi­gyeléséhez 66-szoros nagyítás tökéletesen megfelelt. Az A-B sárga-narancs, alig eltérő standard pár, PA 45o. A C-D nyílt, de nem túlságosan. A társ a vártnál jóval könnyebb, alig halványabb, mint a B; 10,5m körüli a fényessége, színe kék, PA 350. A két pár nagyon laza négyes rendszert alkot PA 120/300 fokkal.

LYO 1 Ori (DSS kép, 3'x5')

U.S. Lyonsnak (LYO) mindössze egy rendszere található a WDS-ben, de tudtam rajta elmélkedni egy darabig, amit most közhírré is tennék, noha az objektum - mint amatőr kettős - többé-kevésbé érdektelen. Az eléggé fényes főcsillag bonni jelzése BD 22o1048, és az Orion csillagkép legészakibb sarkában található. A WDS-ben megadott saját­mozgását sem az A-B kompo­nensek két mérése, sem a Tycho-szonda nem támasztja alá. Az AB PA 290-es, sárga-vörös, standard, de nagyon eltérő pár (124x). Bár Ernő a szög­távolságra nem ad meg számszerű adatot, de a standard szó általában 10"-nél kisebb távolságot jelent, ami inkább össz­hangban van a mellékelt DSS képpel, mint az utolsó mérési adat. A környe­zetre vonatkozó kiegészítés szerint "PA 280 felé nagyon halvány még távolabbi társ kb. 3-szoros távolságra (valószínűleg a C). PA 320 és PA 310 irányban további, kicsit fényesebb csillagok." A fentiekhez még annyit lehet hozzátenni, hogy a "The Center for High Angular Resolution Astronomy" CHR 205 jelzésével a főcsillag 5 éve abszolút szoros (0,1") kettősként ismert.

Berkó E. CCD felvétele (2001.01.12.)

A fenti kérdések nem hagyták nyugodni amatőr­társunkat, és az első észlelés után két évvel, ez év január 9-én kedvezőtlen körül­mények között 20 cm-es reflek­torával vizuálisan ellen­őrízte a rendszert. Ennek lényege, hogy az A-B pozíci­ószöge nagyobb az A-C-nél, valamint a szög­távolság aránya a régebbivel szemben kb. ötszörös. 12-én szeren­csére lehe­tőség nyílt 35,5-ös műszerével öt CCD felvételt készítenie, amelyeknek tüzetes feldol­gozására már nem volt idő (ez a kiegészítés is főszer­kesztőnk jóindulatára szorul). Azonban föltétlen említést érdemel két dolog: az A-B kompo­nensek szög­távolsága 7,9"-8", az A-C-é 40,2"-40,6" között szóródik, ugyanakkor a vizuális megál­la­pítással szemben a B tag pozíci­ószöge az öt mérés átlagában 4,6o-kal kisebb(!), mint a C tagé.

Jó néhány többes rendszer megfi­gyelését lehetne még ismertetni, de befejezésül egy könnyű és egy nehéz párt választottam. A STF 754-et klasszikus Struve-kettősnek merem mondani, amelyről a rendel­kezésemre álló első észlelés 1985. március elején történt, és jómagam követtem el 20 centis Newtonommal. 90-szeres nagyítással tökéletesen bontott, standard, egyen­lőtlen (6m/9,5m) párként jegyeztem fel 280o-os pozíci­ószöggel. Papp Sándor Kecske­méten 24,4-es tükrösével 1990.dec.28-án 120-szorossal standard, erősen eltérő, sárgás­fehér és narancs színű kettősnek írta le és küldte be a Meteor rovatához, a PA-t 290o (300o)-nak becsülve. Végül Berkó Ernő két évvel ezelőtti megfi­gyelésével zárva a sort: "168x: PA 275, réssel bontott nagyon nagy eltérésű kettős. Fehér és sárga.". (A cikkekben természe­tesen csak olyan észle­lések szere­pelnek, amelyek a Meteor kettős­rovatában még nem kerültek publi­kálásra). Ha nehéz, akkor Aitken - mondhatnánk... Egy évvel ezelőtt viszonylag jó égnél az A 2705 észlelésével kezdődött az este Ludány­halásziban: "210x: Sárgásfehér-sárga, nagyon szoros, de vékony réssel bomló pár, PA 260".

Mindenkinek sok sikeres és szép kettős­csillag megfi­gyelést kívánok a harmadik évezredben, és hozzá - szokás szerint - 10-es seeinget!


2001.01.03. Nyomtatásban megjelent: Meteor 2001/2.