STF 1516 - STT 539

Honlapomon nézelődve lehetetlen nem észrevenni, hogy kedvenc témám a csillagok saját­mozgása. Ha ez a jelenség nem létezne - ami nyilvánvaló fizikai képtelenség! - akkor az egymás körül keringő, ún. binary csillagokat könnyű lenne azonosítani, tekintettel arra, hogy esetükben fordulna elő a para­méterek változása. Node térjünk vissza a fölösleges eszme­futtatásról a tények mezejére! A távoli - nem feltétlenül halvány - csillagok saját­mozgása elhanya­golható, míg a közeleb­bieknél nem ritka 100 mas/év sebesség a kettős­mérések eltelt két évszázada alatt azt eredményezi, hogy helyük 20 ívmásod­perccel megváltozik, aminek detektálása egyértelmű.

Ezen rendszerek egyike az Aitken által ADS 8100 néven kata­logi­zált érdekes többszörös csillag. A WDS-ben 11152+7329 azonosító alatt négy komponensre vonatkozó mérési adatokat találunk. Az alábbi táblázatban felsorolom a számunkra legfon­tosabb jellemzőiket.

KomponensHIPBDFényességTávolságsm RAsm D
fényév mas/év mas/év
A54952+74o4567,7548-402110
B54976+74o456a8,2316201,8-0,9
C--11,2--404112
D--10,2---

A rendszer főpárja az AB, amely Wilhelm Struve katalógusa alapján STF 1516 néven ismert, de az időbeli változást bemutató ábrán látható, hogy 1790-ből származó - feltehetően Herschel által végzett - mérése is van. A halvány C csillagot Otto Struve fedezte fel és mérte 1858-ban, míg a rendszer legfia­talabb D tagja a Hipparcos asztro­metriai műhold által vált ismertté 1991-et követően: 0,1"-es távol­ságban van a B kompo­nenstől, így az amatőrök számára elérhetetlen (HDS 1603). Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a BC pár méréseit W.A.Doberck végezte.

Egy csillag saját­mozgásának kimutatása hagyományos szálmikro­méterrel úgy a legegy­szerűbb, ha van egy fix pontunk: ez a jelen esetben a távoli, elhanya­golható mértékben elmozduló B komponens. Az irodalomban gyakran lekicsinylően emlegetett optikai kettőség tehát ilyenkor magától értetődően szükséges (de nem elégséges) feltétel. Ugyanakkor a 150 évre visszanyúló adatok a STT 539 AC párra vonatkozóan arra engednek következtetni, hogy az A és C tagok fizikai kapcsolatban vannak egymással. Ezt a táblázatban feltüntetett alig eltérő saját­mozgás adatok is mutatják, amelyről meg kell jegyezni, hogy az első a Tycho-2, a második a WDS katalógusból származik.

STF 1516-STT 539 sajátmozgás

Ennek a rendszernek egyik érdekessége, hogy a felfedezés óta a nagyon egyen­lőtlen AC pár a B komponens DK-i feléről átvonult az ÉNy-i oldalára, vagyis a pozíci­ószög 180 fokot változott. Az 1832-es mérésből kiindulva a főcsillag 1855-ben közelítette meg legjobban a B-t, mindössze 2,3"-re. Érdekes trió lehetett az azt megelőző években, mivel a halvány C társ a B másik oldalán helyezkedett el.
Merészebb - sőt teljesen jogosulatlan, az eltérő forrás miatt! - következ­tetéseket levonni az AC egymáshoz viszo­nyított helyzetének alakulásáról. Az minden esetre az ábrán is egyértelműen látható, hogy a C komponens 1858-as, 1895-ös és 1903-as mérései, valamint a saját­mozgásból számított pozíciók különbözősége azonos. A sok mért (az ábrán kereszt) és számított (az ábrán kör) pozíció közti könnyebb eligazodás végett össze­kötöttem az egy időponthoz tartozó pontot a kör közép­pontjával: az így kapott szög­távolságot a válto­zócsilla­gászattól kölcsönzött kifeje­zéssel élve O-C értéknek nevezhetjük, amit  két táblázatban összesítettem.

Az A komponens O-C értékei ívmásodpercben
1790
1831
1832
1973
1988
1996
2003
5,14
2,24
0,38
0,11
1,00
0,43
0,58

A C komponens O-C értékei ívmásodpercben
(A-tól mérve) (B-től mérve) (A-tól mérve)
1858
1895
1903
1976
1988
2003
3,99
3,04
2,93
0,37
0,33
0,28

A fenti két táblázat nagyobb korai O-C értékei valószínűleg nem a mérések pontatlanabb voltából adódnak, hanem inkább a saját­mozgások pontat­lanságából, valamint azt se felejtsük el, hogy a WDS-ben található pozíciószög és szögtávolság értékek kerekítettek.

Végezetül az amatőr észlelés vonatkozásában jegyezném meg, hogy a rendszer a Draco csillagkép észak­nyugati sarkában, a sárkány farkánál található, cirkum­poláris területen. A szakcsilla­gászok folyamatosan figyelemmel kísérik: a USNO 1996-ig az AB pár 97 mérését dolgozta fel, de az AC-ről is 50-nél többet. Az MCsE Kettőscsillag Észlelő Szakcsoportja archívumában az írás szerzőjének megfi­gyelése az egyetlen. 1989. május 5-én készült az alábbi leírás: "STF 1516 Dra, 45x: fényes, nyílt pár PA 105o-kal, 7,5m/8,5m fényes. 220x: a 11,2m-ra jelzett komponens (STT 539) talán látszana EL-sal, de a betekintés igen nehéz. (Kényelmes észlelés 3h-4h óraszög között.)" (Az észlelés ekvatoriális szerelésű Newton távcsővel készült.) Két héttel később, közepes leképezés mellett sem látszott a halvány kísérő EL-sal.

Vaskút, 2005. március 11.