A Meteor kettősészlelői munkájának feldolgozásával részletes
statisztika áll rendelkezésünkre: számomra nem kis meglepetés, hogy a leglátványosabb
többszörös rendszer, a langyos nyári éjszakák sztárja, a bemutatók és látogatók
kedvence, kis távcsövek első számú tesztobjektuma: a Lant csillagkép ε
jelű csillaga harminc észleléssel éppen csak befért az első tíz legtöbbször
megfigyelt és beküldött kettőscsillag csoportjába! Annak sem látom szükségét,
hogy nagy elődünk, Szentmártoni
Béla leírása helyett magam ismertessem; az alábbi idézet az Alkor Csillagászati Szakkör
által 1980-ban kiadott, Kettőscsillag útmutató c. kiadványból származik:
Epszilon Lyrae = ST 2382-3.
A híres négyes csillag először mint nagyon széles pár látható, 4.7
és 4.5 mg csillagok 210"-re vannak egymástól /PA 172/. Mindegyik csillag
tovább bontható.
Epszilon-1 Lyrae = ST 2382 az északi pár; 5.1 és 6.0 mg csillagai
sárgás vagy zöldes, ill. fehér vagy kékesfehér színűek; A2 és A4 színképtípussal.
Nagyon lassú, 1.166 év periódusú binary, mely most válik szorosabbá nagyon
lassan. 1960-ban 2.8" volt; 1980-ra 2.7"-re számították /PA 355/. A két komponens
155 CSE-re van egymástól. A főcsillag még spektroszkópiai kettős is.
Epszilon-2 Lyrae = ST 2383 a déli pár; 5.1 és 5.4 mg csillagai sárgás,
ill. sárgás vagy vöröses színűek; A3 és A5 színképtípussal. Ez is elég hosszú:
585 év keringési periódusú binary, mely lassú szélesedésben van. 1960-ban
2.2" volt; 1980-ra 2.3"-et számítottak /PA 91/. A két komponens 165 CSE-re
van egymástól.
A szoros párokat W. Herschel észlelte először 1779 augusztusban. A két pár
a térben 0.2 fényévre van egymástól. Valójában egy óriási rendszer, melynek
csillagai lassan keringenek egy közös tömegközéppont körül, ennek periódusát
millió évekre becsülik. Tőlünk kb. 180 fényév távolságra van a rendszer.
Szabadszemmel szabálytalannak kinéző csillagnak látszik, de a legkisebb keresőtávcső
vagy binokulár is felbontja széles kettőssé. A két szoros pár nagyobb nagyításokkal
bontható fel, de előfeltétel a jó légköri nyugodtság is. 6-8 cm-es refraktorokkal
100x körüli nagyításnál kezd mindkét pár felbomlani; de 150-200x nagyítás
biztosabb felbontást ad.
Ebben az írásban a négyes rendszert kizárólag mint binary párokat kívánom bemutatni. Az emberi léptékkel mérve hosszú keringési idejű rendszereknél először egy előzetesnek nevezett pályát lehet számítani, amit a mérések szaporodásával lehet pontosítani. Szentmártoni Béla idejében Guntzel-Lingner 1955-ben illetve 1956-ban végzett számítása volt forgalomban. Napjainkban az US Naval Observatory páronként ötszáznál több megfigyelést tart számon. Az ε2 1984-es számítása után az IAU Commission 26. legutóbbi, 157. sz. körlevelében néhány hete kerültek közlésre az ε1 legfrisebb pályaelemei: ez késztetett a jelen sorok megírására.
Ugyanazon csillagpár eltérő pályáit legszemléletesebben közös ábrában lehet
bemutatni.
Az ismertetést a sorrendnek megfelelően az AB párral kezdem. Az új pályaelemeket
két szerb csillagász, Novakovic és Todorovic határozta meg. A régi és új
pálya közti legszembetűnőbb különbséget az okozza, hogy a nagytengely 70%-kal
nőtt, valamint a numerikus excentricitás több, mint 3,5-szeresére, de a többi
pályaelem is jelentősen változott. Ezen - és az összes általam készített
hasonló rajzon - sárga színű pontvonallal jelölöm a csomóvonalat;
a pályának a látóirányunkra merőleges sík "mögötti" - a leszálló csomótól
a felszálló csomóig tartó - részét pedig szaggatott vonallal. Láthatjuk,
hogy a korábbi számítás szerint a társ 1800 körül lett volna a felszálló
csomónál, és azóta hozzánk közeledett volna, míg a mostani ismereteink szerint
a helyzet éppen fordított: a társ a leszálló csomóhoz közeledve távolodik
tőlünk; ennek természetesen amatőr megfigyelési szempontból különösebb jelentősége
nincs. Felbonthatóság szempontjából viszont érdekes, hogy a látszó szögtávolság
jóval nagyobb intervallumban változik; 2100-ban, nem sokkal a periasztron
átmenet után éri el minimumát 0,8"-cel - a jelenlegi számítások szerint.
Ha így lesz is, a Meteor mai kettősészlelői a látványban sajnos már nem gyönyörködhetnek...
A CD jelű pár jelenleg utolsó ismert pályaelemeit Docobo és Costa
spanyol csillagászok számították. Keringési ideje jóval rövidebb, mint az AB-jé;
nyilván ennek is tulajdonítható,
hogy a két bemutatásra kerülő pálya között - mondhatni - alig van különbség.
A pályák érdekessége, hogy az apszisvonal és a csomóvonal közel merőleges
egymásra, ami azt eredményezi, hogy - nagyobb pályahajlás mellett - a nagytengely
(sárga színű, szaggatott vonallal rajzolt egyenes szakasz)
a Földről nézve kisebbnek látszik, mint a kistengely. A halványabb tag a
felfedezés óta a távolpontot magában foglaló szektorban mozgott, valamicskével
több mint 90 fokot téve meg a látszólagos pályaíven. Még legalább száz évig tágul,
igaz, csak néhány tized ívmásodperc erejéig.
Gondolkoztam, hogy közöljem-e egy táblázatban a fentebb
bemutatott pályákat meghatározó pályaelemeket. Végül úgy gondoltam, hogy
aki részletesebben kíván foglalkozni ezekkel a binary rendszerekkel, vagy
be tudja szerezni a szükséges adatokat, vagy pedig megtalálhatja
az Orbit szoftver adatbázisában.
Vaskút, 2005.11.18.