Alapvető tudnivalók az osztott körös objektum beállításról

Pár nappal ezelőtt - mit sem sejtve - kellemetlen ügybe keveredtem a Csillagváros fórumában. Egy fiatal amatőr megkérdezte, honnan tudhatja az osztott körös beállításhoz szükséges csillagidőt. Valaki válaszolt neki, de a tömör kérdést és választ nem értettem, így nem is tartottam kielégítőnek, megfelelőnek. Bár történt egy további levélváltás, a dolgot részemről nem sikerült tisztázni, mígnem ma reggel megvilágosodtam, mint Buddha... Mi legyen most? Először arra gondoltam, hogy a Fórumon írom le a tudnivalókat, de végül arra jutottam, hogy bővebb lére eresztve alkalmasabb hely a témához a honlap, amit később mások is olvashatnak, a fórum­bejegyzés egyértel­műsítését pedig egy ide mutató linkkel oldom majd meg.
A téma alaposabb leírását az is indokolja, hogy az Amatőrcsillagászok kézikönyve sem ismerteti a módszert, igaz, a napjainkban egyre inkább tért hódító go-to technikát sem részletezi.

Mindenek előtt tekintsük át az ide vonatkozó égi koordináta-rendszerek alapfogalmait!

Az égi objektumok beállításánál élesen eltér a hivatásos és az amatőr csillagászok érintettsége, aminek egyszerű magyarázata is van.
A nagy csillagvizsgálók fixen és pontosan fel- és beállított műszereinél egy égi pozíciót annak katalógusban megtalálható rektasz­cenzió és deklináció adatai, valamint a helyi csillagidő ismeretében osztott körök segítségével állítanak be. A csillagidőt az obszer­vatóriumokban régebben pontosan járó ingaórák mutatták (a Horologium csillagkép is erről az eszközről kapta a nevét.) - jómagam még láttam a bajai csillagvizsgáló erre a célra használt ingaóráját, igaz, már használaton kívül. A kellően nagy méretű osztott körök és lupéval ellátott nóniuszok biztosították a kívánt égi pozíció ívpercnél pontosabb beállítását. Természetesen ma már a távcsövek célpontra állítása automatizálva van.

Az amatőr távcsövek esetében több okból más a helyzet. Egyes szerelések (pl. Dobson távcsövek, azimutális mechanikák) alapvetően nem alkalmasak osztott tárcsák használatára; az alkalom­szerűen felállított műszereknél a precíz pólusraállítás időigénye nagy hátrány lenne; a tárcsák mérete, osztása pontos pozicionálást nem tesz lehetővé; megfi­gyeléshez a katalógus használata, csillagidő és precessziós koordináta­változás számítása körülményes; és végül az elterjedt észlelési témák és módszerek sem teszik föltétlen szükségessé a koordináták alapján történő objektum beállítást. Ezért az amatőrök körében szinte kizárólagosan a csillagról csillagra lépkedés terjedt el keresőtávcső segítségével.

A fentiek ellenére a parallaktikus szerelésű mechanikák legtöbbje el van látva - bár esetenként csak provizórikus jellegű - beosztásos tárcsákkal - amit soha semmire nem használnak... Történik ez még abban az esetben is, amikor a házilag gyártott eszközt készítője nem kis fáradtsággal és plusz munkával osztott körökkel is ellátja. Ugyanis A távcső világa 1975-ös kiadásának műhelyrajz szintű mechanika készítési leírásában ez is benne van, és ennek alapján számos távcsőállvány készült akkoriban. Magam is hasonló módon készítettem barátaimmal a tengelykeresztet, viszont én - jó diák módjára - komolyan vettem a dolgot, és a hazai amatőr viszonyokat részletesen ismerő Papp Sanyi barátom szerint körülbelül egyedül voltam az országban, aki észlelői időszakom alatt a kettős­csillagokat osztott körökkel állította be.

Hogyan történhetett mégis a bevezető sorokban leírt félreértés, és mi a megoldás? A magyarázat az, hogy az óratengelyen lévő tárcsa kétféle lehet: óraszög vagy rektasz­cenzió skálázású! Mindkettő 24 órás, megkülönböztetni úgy lehet őket, hogy az első esetben a számozás az óra számlapjával ellenkező, a másik esetben egyező írányú; feltételezve, hogy a leolvasó jel áll, a skála pedig a tubus felől nézve olvasható.

Az égitestek beállítása a két esetben különböző.

A deklináció beállítása mindkét esetben azonos, semmilyen külön tudnivalót nem igényel. Azt remélhetőleg mondani sem kell, hogy előfeltétel a mechanika minél pontosabb pólusra állítása.

Az osztott körök segítségével történő észlelés a valóságban nem úgy történik, hogy minden egyes csillagnál hosszasan számolgatunk, tekintettel arra, hogy nem szokás az égbolt egyik részéről az átellenes oldalára ugrálni. Egy kisebb terület szisztematikus vizsgálatánál a koordináta-különbségi átállás gyors és egyszerű módszer. Ezt én a következő képpen végeztem.
Észak-déli irányban, ha a két objektum deklináció különbsége az éppen használt okulár látómezejének 3-4-szeresénél nem volt nagyobb, akkor - folyamatosan az okulárba nézve - a finomállító csavarral annyit mentem a megfelelő irányba, amennyit kellett. Ha nagyobb volt a különbség, akkor a skálát használtam.
Kelet-nyugati irányban ezt a módszert nem lehet alkalmazni, ugyanis egy adott rekta-különbség ívpercben számított nagysága a deklináció koszinusza szerint változik. Fejben kiszámítva a két csillag rekta különbségét ezt a viszonylag kis eltérést az óraskálán beállíthatjuk anélkül, hogy az óraszög tényleges értékével foglalkozni kellene.
Ennek a módszernek persze vannak előfeltételei. Először is az aznap estére megfi­gyelésre tervezett kettősöket vagy egyebeket egy listába fel kell jegyezni a koordinátáikkal együtt. Az észlelést mindig nyugatról kelet felé haladva végezzük azért, hogy a Föld forgásából adódó elmozdulás segítsen az átállásnál; ehhez egy stoppert is igénybe vettem. Talán szem­léle­tesebb, ha egy elképzelt esetet leírok.
A két csillag rekta különbsége legyen 5 perc 40 másodperc, dekli különbsége 1 fok 10', a használt okulár látómező átmérője 28', a tárcsák osztása 2 időperc ill. 30'. Az első, leészlelt csillagon állva elindítom a stoppert, majd a deklinációs finom­mozgatással az okulárba nézve, a szélső csillagot figyelve elmozdítom a tubust a megfelelő irányba kettő és fél látómezővel. Megnézem a stoppert, eltelt mondjuk egy perc; az óratengelyt szintén finom­mozgatással keletre fordítom két osztásnál kicsivel többel (5:40-1:0), és kényelmesen az okulárhoz lépve a látómezőbe beúszik a megfi­gyelésre váró kettős­csillag...
Ha netán működő óragéppel észlelünk, akkor a stopperes közvetítésre nincs szükség, mivel az átállás ideje alatt a távcső követi az égbolt elfordulását.

Mivel az aktív észlelést már egy ideje abbahagytam, reménykedem abban, hogy a fentebb leírt ősrégi tapasz­talatokat valaki, valamikor, valamire még használni tudja. Ha kérdés merülne fel ezzel kapcsolatban, örömmel állok rendelkezésre bármely e-mail címemen, vagy a Csillagvárosban is.
Mindenkinek tiszta eget kíván az örömteli észlelésekhez:  Porrima

Vaskút, 2010.07.04.