John Herschel-kettősök nyomában

John Frederick William Herschel, William Herschel egyetlen fia, 1792. március 7-én született az angliai Sloughban. Már gyermekkorában feltűnő volt a tudományok, különösen a matematika iránti érdeklődése. A St. John egyetem elvégzése után - egy korábbi matematikai cikke miatt - azonnal beválasztották a Royal Societybe, amelynek valószínűleg legfiatalabb tagja volt ekkor. (A Magyar Tudományos Akadémiának talán legismertebb csillagász tagja 1858-tól). Apja szerette volna, ha papi pályára lép, azonban fia ettől határozottan elzárkózott; jobban vonzotta a jog, ami viszont apjának nem tetszett. Három évi útkeresést követően 1816 nyarán meglátogatta 78 éves atyját, amely látogatás döntő fordulatot hozott életében. Nyilvánvalóvá vált, hogy idős apjának abba kell hagynia a távcsöves megfi­gyeléseket, noha a köd- és kettős­csillag-kata­lógusok teljessé tételéhez további észlelésekre volt szükség. Ezt a feladatot John tisztes­séggel elvégezte, majd a mindaddig elhanyagolt déli égbolt vizsgálatára 1833-ban családjával és a 6 méteres óriástávcsővel Dél-Afrikába utazott, ahol négy évi munkával - említést érdemlő növény­tani kutatások mellett - többezer ködfoltot és kettős­csillagot fedezett fel, illetve katalo­gizált. Angliába vissza­térve felhagyott a megfi­gyelésekkel: a csillagászati eszközöket az 1840-ben leszerelt 12 méteres mamut­távcső tubusában elhelyezve ünnepélyesen lezárták azt. Figyelme a csillagászat népszerűsítése, és a fotográfia felé fordult, ahol kémiai és optikai ismereteit is kama­toztathatta. 57 éves korában közszolgálatba lépett, de néhány év múlva egészsége meg­romlott, és nyugalomba vonult. Az apja által elkezdett katalógusok végső formába öntésével foglalkozott 1871-ben bekövetkezett haláláig. Figyelemre méltó, amit 1826-ban barátjának írt egyik levelében: "Én nem arra rendeltettem, hogy mélyen behatoljak a tudományos kutatásba. Inkább a tudomány óceánjának partján álldogálok, és saját elmém gyönyörűségére kagylókat és kavicsokat rendezek csinos rendbe."

Sir John Herschel tízezer rendszert tartalmazó katalógusa csak halála után jelent meg. A WDS-ben a HJ névkód alatt 5548-ig terjed objektumainak sorszámozása, amely 5862 bejegyzést, azaz csillagpárt alkot. Kettőscsillagai általában nem túlzottan csábítóak - nem különösebben szépek vagy érdekesek - az amatőrök számára, amely helyzeten tovább ront az, hogy a koordináták pontossága sem túl jó, és a fényes­ség­adatok is sokszor jelentősen eltérnek a valós értéktől.

Az általam észlelt 150 J. Herschel-kettős egyik legérdekesebbike Magyarországról nézve a Déli Korona gammája, a HJ 5084 sz. binary rendszer. Az északi testvér-csillagképénél is kisebb területű déli konstelláció északi határán található csillagpár Vaskúton, deleléskor is csak 7^o-kal emelkedik a látóhatár fölé, ami rendkívül megnehezíti felbontását. Ez nagyobb magasságnál semmi problémát nem jelentene, mivel az 58 fényév távol­ságban lévő rendszer tagjai között - éppen a jelen években - a legkisebb szög­távolság 1,3", éppen ezért kíváncsi lennék arra, hogy kiváló minőségű 8-10 cm-es refraktorokkal milyen képet mutat. 1983 szeptemberében, szigorúan delelés környékén közepes nyugodtságnál kettősség nem volt érzékelhető, míg 8,5-es seeingnél, 90-szeres nagyítással a szcintilláció által elkent korongok 340/160 irányú megnyúltsága látszott. Nagyobb nagyítással a kép rosszabb volt! Az észlelés realitását ugyanakkor egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a Coeli katalógus 2,7"/54^oadatainak ismeretében született.

A fentebb említett fényes­ség­eltérésre jó példa a 30 Com (HJ 522): John Larard szerint 20 cm-es refraktorral könnyű pár, de nekem nem sikerült meglátnom a 11,5^m-ra jelzett társat. Kicsit megnyugtatott az újabb adat, miszerint a társ fényessége 13,5^m. Hasonló az eset a HJ 947 jelű triónál. 1983-ban a 19" távolságban lévő, 9,1^m fényesnek megadott kísérőt nem észleltem; az újabb fényességérték 11,4^m, ami egy 5,8^m-s csillag mellett jelentős nehezítő tényező. 1995. október 28-án egy sikeres okkultáció-észlelést követően készültem kiköszörülni a csorbát, ám alaposan melléfogtam, a szó szoros értelmében. Ugyanis a Herschel-kettőstől kb. 3/4^o-kal keletre van (osztott körök használatakor rektában könnyebb tévedni, mint dekliben) a STF 2841 széles, egyen­lőtlen pár, amivel a jelek szerint könnyű összetéveszteni, bár természe­tesen a még halványabb harmadik komponenst hiába kerestem. (A társ a nagyon szorosnál is szoro­sabb Couteau-pár). A környezet elég érdekes, mivel tovább keletre van Allernek egy hasonlóan széles párja, valamint ÉNy-i irányban egy kicsit szélesebb anonim kettős található.

Nem minden amatőr kedveli a sokszoros rendszereket, mivel ezek általában túl heterogének. Ennek egyik iskolapéldája a Cassiopeiában található. Főcsillaga az AR jelű Algol típusú változó, és négy felfedező nem kevesebb, mint nyolc komponensét mérte az idők folyamán. 1984 nyarán négy alkalommal is észleltem, de a nagyon szoros főcsillagot és a Dawes-párt jó körülmények mellett, 280-300-szoros nagyítással sem sikerült felbontani. 45-szörös nagyítással az A-C-E-F-G kompo­nensek észlelhetők voltak, bár a halvány E csak nagyon nehezen, elfordított látással. A második kísérletre négy nappal később került sor a Kiskunsági Nemzeti Park területén, az akkor kiszáradt Kondor tó szigetén, ahol három felejthetetlen napot töltöttem kecskeméti barátaimmal. Papp Sanyi híres 24,4-esével, 300x-sal sikerült megfigyelni a C melletti H tagot is, amit két nappal később, már hazai vizeken, a megszokott műszerrel is láttam 140-szeressel, EL-sal. Feljegyzésem szerint a CH pár pozíci­ószöge ugyanaz (esetleg 5^o-kal kisebb), mint az AF-é. Ezt annak illusztrálására emeltem ki, hogy könnyebb két irány azonosságát ill. eltérését megállapítani, mint a szög értékét önmagában megbecsülni. (A táblázat szerint az F komponens fényességértéke ellent­mondásos; észlelésem szerint az F és G egyenlő, 9^m-s).

Azt hiszem, a dicsekvés vádja nem érhet akkor, ha valaki összeszámolja a cikkekben leírt kérdéses észleléseket, de azért nem lenne szerencsés a kevésbé kitartóak kedvét elvenni csak nehéz objektumok felsorolásával. Ennek ellensúlyozására bemutatok a déli égboltról négy bármely távcsővel elérhető kettőst. A HJ 3184 szép, egyen­lőtlen pár a Vízöntőben 6" szög­távolsággal, PA 285^o-kal, a főcsillag sárga színű. A HJ 3752 (41 Lep) jelű szoros párt az első esetben az alacsony horizont fölötti magasság miatt nem sikerült felbontani, de az elmúlt évben, amikor jelentősen gyarapítottam a megfigyelt Herschel-párok számát, már sikerrel jártam. 66-szoros nagyítással a fényes főcsillag mellett nagyon szorosan látszott a jelentősen eltérő társ PA 95 irányban. PA 115 felé nyílt, 9^m-s, PA 35 felé bő kétszeres távolságra kb.11,5^m-s kísérők láthatóak. Ezenkívül PA 50 irányban kb. 35'-re helyezkedik el az M79 jelű gömbhalmaz. A 90x-es nem sokat javított a látványon, de a 220x-os már nagy réssel bontotta a főpárt, bár a képminőség nem volt túl jó; a főcsillag színe narancs­sárga. A magyar amatőrök alkalmasint nem sok megfi­gyelést végeznek a Lupus csillagképben, melynek északi határvonala a -30^o dekli­nációnál húzódik. Egyik kettőse, a HJ 4743 eléggé nehezen, de biztosan látszott a koranyári szürkületben, delelés előtt 35 perccel: 10" körüli, közel egyenlő, 8^m-8,5^m fényességű, fehér színű csillagok 205^o-os pozíci­ószöggel. A HJ 1308 az Ophiucusban - már az északi félgömbön - halvány, 10" körüli pár. PA 120 felé 5-6-szoros távolságban kb. 10^m-s kísérő látszik, amely mellett kis szemszoktatás után stabilan feltűnik egy 12^m-s társ is PA 260 felé 20"-25"-re - ez utóbbiak nem katalogizáltak.

A fenti - és minden más - kettősök észleléséhez 10-es seeinget kívánok.

1999.02.26. Nyomtatásban megjelent: Meteor 1999/4