Vaskúti György, Vaskúton - Bajától nem messze - élő nyugdíjas vagyok.
1973. június 15-én elkértem egy munkatársam és jó barátom fiókjában porosodó két gyüjtőlencsét, és öt nappal később már használatra kész volt a klasszikus Kepler távcső, amit az öreg amatőrök csak "dióverő"-nek becéznek. Jó hónap múlva megkaptam a Csillagászat Baráti Köre igazolványát, majd hosszabb tervezgetés után 1975. október 23-án kezemben volt a távcsőtükörnek való 10 cm átmérőjű üvegkorongpár. Két év kihagyás után először a parallaktikus tengelyrendszer készült el, majd két hónap alatt megcsiszoltam a főtükröt és aluminiumozásra beküldtem az Uránia Csillagvizsgálóba, ahova a Magyar Posta jóvoltából soha nem érkezett meg...
Ez a szerencsétlen esemény arra késztetett, hogy nagyobb fába vágjam fejszémet: egy 200/1200-as Cassegrain-távcsövet szándékoztam elkészíteni; az előcsiszolt és előfúrt korongpár 1980. január 16-án érkezett meg. Az utolsó polírozó mozdulatok éppen két évvel később történtek, miközben egy "félprofi" Fazakas-féle tükörtesztelőt és egy igazából be nem vált csiszológépet is készítettem.
Ebben az időszakban ismerkedtem meg a Föld és ég segítségével a kecskeméti Papp Sándorral, és rajta keresztül a kocséri Berente Bélával, akik azóta is legjobb barátaim, és nagyon sokat segítettek a távcsövem (200/1120-as Newton reflektor) elkészítésében és az észlelőmunkába való bekapcsolódásban. Ez utóbbi az Albireo keretében történt, melynek akkori vezetőjéről, Szentmártoni Béláról csak a legjobbakat mondhatom.
Bár az első emlékezetes és beküldött észlelésem az 1981.nov.17-én történt Vénusz-Nunki okkultáció volt, kettőscsillag és kisebb számban mély-ég megfigyeléseket küldtem 1982 áprilisától rendszeresen az Albireoba, profiljának megfelelően. Ez bő két éven keresztül folyt, amikor különböző események - és Papp Sanyi barátom - hatására a Meteor égisze alatt meginduló kettőscsillag rovat vezetője lettem. 1984 októberétől 1990 decemberéig kéthavonta jelentettem meg a rovatot, majd átadtam az észlelésben elismerésre méltó kezdeti sikereket felmutató balatonfűzfői Ladányi Tamásnak, aki azóta is végzi ezt a felelősségteljes munkát.
A kettősrovat átadása kezdeti fellendülés után mégis - elsősorban egészségügyi okokból - az éjszakában végzett megfigyelői munka elsorvadásához vezetett. Először saját észleléseimből válogatva írtam egy cikksorozatot a Meteorba, ennek "elfogytával" napjainkban is Berkó Ernő barátomnak a hazai amatőrcsillagász munkában példa nélkül álló működését igyekszem ismertetni az érdeklődőkkel a Magyar Csillagászati Egyesület havi lapjának, a Meteornak oldalain.
Természetes, hogy az ismeretterjesztési munkát is támogató Bajai Csillagvizsgálóval két évtizedes kapcsolatom van, ami 1990. után teljesedett ki. Ekkor kezdődött Hegedüs Tibor vezetésével a Bemutató Csillagvizsgáló működésének megszervezése, a Bajai csillagászat 50 évéről szóló kiadvány szerkesztése, de a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Bajai Csillagvizsgáló Intézetének munkáját is segíthettem mint gépésztechnikus, valamelyest viszonozva azt a rengeteg segítséget, amit tőlük kaptam.
Több mint 20 éve, a távcsőtükröm parabolizálásának kapcsán találkoztam először a számítástechnikával a Bajai Vízügyi Igazgatóság R10-es gépének személyében. Ezt követően már otthon PTK 1096, Sinclair Spectrum, C-64 és PC fejlődési vonalon jutottam el addig, hogy a jelen sorokat az Internet segítségével bárki olvashatja a világon...
Vaskút, 2003. március 20.
Húsz évvel az indulás után, 2004-ben a kettősrovat új vezetőt keresett, amely munkát Berkő Ernő vállalta fel a mélyég rovat szerkesztése mellett. Segítségemet kérve bő egy évig ismét közreműködtem a szivemnek oly kedves téma gondozásában.