Vaskúti György, Vaskúton - Bajától nem messze - élő nyugdíjas vagyok.

1973. június 15-én elkértem egy munkatársam és jó barátom fiókjában porosodó két gyüjtőlencsét, és öt nappal később már használatra kész volt a klasszikus Kepler távcső, amit az öreg amatőrök csak "dióverő"-nek becéznek. Jó hónap múlva megkaptam a Csilla­gászat Baráti Köre igazol­ványát, majd hosszabb tervez­getés után 1975. október 23-án kezemben volt a távcsőtükörnek való 10 cm átmérőjű üveg­korongpár. Két év kihagyás után először a paral­laktikus tengely­rendszer készült el, majd két hónap alatt megcsi­szoltam a főtükröt és aluminiu­mozásra beküldtem az Uránia Csillag­vizsgálóba, ahova a Magyar Posta jóvoltából soha nem érkezett meg...

Ez a szerencsétlen esemény arra késztetett, hogy nagyobb fába vágjam fejszémet: egy 200/1200-as Casseg­rain-távcsövet szándékoztam elkészíteni; az előcsi­szolt és előfúrt korongpár 1980. január 16-án érkezett meg. Az utolsó polírozó mozdulatok éppen két évvel később történtek, miközben egy "félprofi" Fazakas-féle tükör­tesztelőt és egy igazából be nem vált csiszo­lógépet is készítettem.

Ebben az időszakban ismerkedtem meg a Föld és ég segítségével a kecske­méti Papp Sándorral, és rajta keresztül a kocséri Berente Bélával, akik azóta is legjobb barátaim, és nagyon sokat segítettek a távcsövem (200/1120-as Newton reflektor) elkészítésében és az észle­lőmunkába való bekap­csolódásban. Ez utóbbi az Albireo keretében történt, melynek akkori vezetőjéről, Szent­mártoni Béláról csak a legjobbakat mondhatom.

Bár az első emlékezetes és beküldött észlelésem az 1981.nov.17-én történt Vénusz-Nunki okkultáció volt, kettős­csillag és kisebb számban mély-ég megfigye­léseket küldtem 1982 áprili­sától rendsze­resen az Albireoba, profil­jának megfe­lelően. Ez bő két éven keresztül folyt, amikor különböző események - és Papp Sanyi barátom - hatására a Meteor égisze alatt meg­induló kettős­csillag rovat vezetője lettem. 1984 októberétől 1990 decem­beréig kéthavonta jelen­tettem meg a rovatot, majd átadtam az észle­lésben elisme­résre méltó kezdeti sikereket felmutató balaton­fűzfői Ladányi Tamásnak, aki azóta is végzi ezt a felelősség­teljes munkát.

A kettősrovat átadása kezdeti fellendülés után mégis - elsősorban egész­ségügyi okokból - az éjszakában végzett megfigyelői munka elsor­vadásához vezetett. Először saját észleléseimből válogatva írtam egy cikksorozatot a Meteorba, ennek "elfogytával" napja­inkban is Berkó Ernő barátomnak a hazai amatőr­csillagász munkában példa nélkül álló működését igyekszem ismer­tetni az érdek­lődőkkel a Magyar Csilla­gászati Egyesület havi lapjának, a Meteornak oldalain.

Természetes, hogy az ismeretterjesztési munkát is támogató Bajai Csillag­vizsgálóval két évti­zedes kapcsolatom van, ami 1990. után telje­sedett ki. Ekkor kezdődött Hegedüs Tibor veze­tésével a Bemutató Csillag­vizsgáló működésének megszer­vezése, a Bajai csilla­gászat 50 évéről szóló kiadvány szerkesz­tése, de a Bács-Kiskun megyei Önkor­mányzat Bajai Csillag­vizsgáló Intéze­tének munkáját is segít­hettem mint gépész­technikus, vala­melyest viszo­nozva azt a rengeteg segítséget, amit tőlük kaptam.

Több mint 20 éve, a távcsőtükröm parabolizálásának kapcsán találkoztam először a számítás­techni­kával a Bajai Vízügyi Igazgatóság R10-es gépének személyében. Ezt követően már otthon PTK 1096, Sinclair Spectrum, C-64 és PC fejlődési vonalon jutottam el addig, hogy a jelen sorokat az Internet segít­ségével bárki olvashatja a világon...

Vaskút, 2003. március 20.

e-mail:vaskuti@csillag.bacska.eu


A Magyar Csillagászati Egyesület 2004-ben munkámat oklevéllel ismerte el

oklevél